Vagyok

VAGYOK


Vagyok, aki vagyok!

De ki vagyok? - kérdezem

Isten megteremtett,

tehát porból kellett lennem.


De ha porból vagyok,

föld is van bennem.

Egy porszem vagyok!

A végtelenben!


Víz vagyok!

Egy csepp a tengerben!

Vagy egy harmatcsepp,

egy falevélen?


Levegő is vagyok,

melyet belélegzek!

S ha belélegzem,

életet kapok!


Tűz vagyok!

Tűz is van bennem,

egy szikrája vagyok

a Mindenségnek!


De ha mindez itt van bennem,

és vagyok aki vagyok

akkor kérdezem én

Valójában ki vagyok?


Körül vesz az éter!

Az éter bennem, s az éterben én!

Megpihenni vágyom

Isten tenyerén!


A kezdet vagyok és a vég!

A minden és a semmi!

Nem vágyok már másra,

csak örökre pihenni!


De még vagyok!

Ha vagyok, akkor élek!

Közeleg a vég!

Talán elindult értem a rév!


S ha áttérek

a folyó túlpartjára,

akkor már nem vagyok!

Akkor már létezem!


A létezésben nem lesz

csak lélek és szellem!

A földi ruhát végre levethetem!

S megpihenek Isten tenyerében,

míg el nem kezdem újabb földi létem!


2016. december