Tisztítótűz

TISZTÍTÓTŰZ


A semmiből jött, egy pillanat alatt.

Előtte még éltem csendesen megszokott életem,

majd mielőtt kezdtem esti Imámat-Mantrámat,

rátaláltam egy rövid imára, az egyik könyvemben.


Nem tettem mást, csak elolvastam azt,

igaz, minden szava szívemből jött és Istenhez szállt.

És elgondolkoztam. Mióta van nálam ez az ima?

Miért csak most fedték fel előttem, miért épp most találtam rá?


Aztán kezdtem megszokott Mantrámat,

de elvétettem benne szinte mindent.

Kavargott köröttem tér, idő, kezdet és vég,

S mire végeztem, éreztem testem lázban ég.


Nem tudtam hol kezdődött, s hol ér majd véget,

csak azt tudtam, hogy erőm elhagy, semmivé válok,

s érzem a fájdalmat, a belső kínt, majd lefekszem,

míg rám nem tör a nyugtató, gyógyító álom.


Úgy gondoltam, felébredvén biztos minden rendben lesz.

De nem, nem változott semmi. Testemet továbbra is láz gyötörte,

7 nappalon és 7 éjjelen át így ment ez.


Néha enyhült, majd erősödött, s én csak némán tűrtem.

Nappal dolgoztam, helyt kellett állnom,

majd hazatérvén hívott az ágy, a pihentető álom.


Aztán annak is vége lett, s a pihentető álom helyett lázálmok gyötörtek.

Képeket láttam, melyeknek nem volt értelme,

de tudtam, éreztem, hogy mind-mind összefüggnek velem.


És a homok mi testemet lepte be évezredes vándorlásaim pora,

ideje már, hogy lemossam magamról, mit oly sok életen át hozok,

s teljesen tisztán lépjek tova.


Ha nem aludtam, csak feküdtem csendesen, a kínok-kínját álltam ki,

mert úgy éreztem, hogy a tűz elevenen éget el!

És így ment ez 7 nappalon és 7 éjjelen át, majd feladtam!

Kértem Istenemet! Vigyen engem magához fel!


Azt mondta, nem teheti, még dolgom van itt a Földön.

Higgyem el, sok csoda vár reám, és megmutatta lelkem másik felét.

S tudtam, hogy innentől kezdve bármi vár is rám,

minden érte, s értem történik,

ezért hát kértem, bocsásson meg gyengeségemért.


És a nyolcadik naptól enyhült a fájdalom, enyhült a láz,

S az én Istenem elmondta nekem, ezt a kínt, mit éreztem, átélte velem.

Nem történt más, mint egy újabb nagy tisztulás, s rezgésem emelkedett,

Hiszen ahhoz, hogy lelkem másik felével egy legyek, ezek még szükségesek.


S elmondta, mikor úgy éreztem, nagyon egyedül vagyok

és kértem gyermekem üljön le mellém, s fogja egy kicsit a kezem,

Ő akkor is ott volt velem, ringatott, dédelgetett,

óvott az én Istenem, és nem hagyott magamra egy pillanatra sem.


Most, hogy már túl vagyok mindenen, csak most jövök rá

mennyit változott az életem.

Elhagyott rossz szokás, melyért oly

sok éven át imádkoztam, hogy szűnjön meg végre.

S egyéb dolgokban is annyi változás, hogy is mondjak köszönetet érte!


És már tudom, érzem, hogy Teremtő Atyám itt lakik bennem,

ettől oly csodás a bennem lévő belső - külső ragyogás.

Testemet nekem is óvnom, védenem, szeretnem kell,

hiszen ez a Templom nem más, mint az Ő otthona.


(2016. december)