Köszönöm

Köszönöm


Köszönöm, hogy velem voltál, mikor mindenki elfordult tőlem,

s köszönöm, hogy ajtódat sosem zártad be előttem.

Hogy öledben vittél, mikor térdem a súlytól mit cipeltem már megrogyott,

és hogy akkor sem hagytál el, mikor kértem, vigyél fel végre magadhoz.


Köszönöm mindazt mivel felruháztál engem,

hidd el, igyekeztem, hogy ezt a ruhát tisztán megőrizzem.

Néha szakadt volt, foltos, koszos,

de Te rám mosolyogtál, s íme, ruhám most újra ragyog.


Sosem volt még ily gyönyörű, tiszta, hófehér,

a hit, remény, szeretet s az erő mit kaptam Tőled, mindennel felér.

S ki bánthatna ezután, ki árthatna nekem,

hisz Mennyei Sereged mindig itt van velem.


(2016. január)